Problémás, kezelhetetlen tinik /2
Felelősségre kell nevelni a tiniket!
Az egyik fontos lépcső a helyes nevelés során, hogy a szülők fejlesztik a gyerekek döntéshozó- és ítélőképességüket. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy akármilyen döntést is hoznak, mindig számoljanak a következményekkel. Le kell ülni velük és beszélni a döntések hosszú távú hatásairól, következményeiről. Nem árt felkész...ülni arra is, hogy bármennyire lelkiismeretesen is készíti fel csemetéjét az életre, ennek ellenére el fog követni néhány hibát élete során, ilyenkor meg kell nekik mutatni, hogy hogyan tanulhatnak a hibáikból. A hibáinkból is lehet tanulni, sőt a személyiségfejlődésünknek is jót tesz, ha a hibáinkból tanulva pozitívan tudunk építkezni, fejlődni.
Általában az a tapasztalat, hogy az ember más hibájából nem tanul, csak azokból amiket saját maga átélt. Neha még abból sem. De tudatosíthatjuk magunkban, hogy a hibákat ne halmozzuk. Azt szokták mondani, ha egy ember ugyanazt a hibát többszörösen elköveti, akkor még nem kapott akkora pofont az élettől amiatt a hiba miatt, hogy leüljön és elgondolkodjon rajta.
Minden szülő szeretné megkímélni saját csemetéjét a kudarcoktól és a hibák halmozásától. Erre például nagyon jó, ha a családban legközelebb álló személy finoman ráutal. Nem abban a hangsúlyban, hogy azt érezze emiatt elitélik.
A jól működő kommunikáció lényege:
Sokszor és sok családban tapasztalom, hogy a kommunikáció működik, vagyis a mondanivalójukat elmondják a másiknak. De a kommunikáció lényege nem csak az, hogy a mondanivalónkat közöljük, hanem az is, hogy a vevő felé feldolgozott legyen az információ. Nem mellesleg abban a variációban amiben a közlő fél szeretné megértetni magát.
Ha jó emberismerők vagyunk és megtanulunk gondolkodni a másik logikájával, ami nem egyszerű dolog, de az ember képes rá. Akkor a saját stílusában tudjuk közölni a másikkal a mondanivalónkat. Ebben az esetben nagyobb esélyünk van rá, hogy az információ olyan formában jusson el a másikhoz amilyen formában mi szeretnénk közölni, az ő nyelvén, így érthetőbb számára. Ez nagyon fontos a gyermekekkel való komunikációnál is.
Próbáljuk ki, hogy legközelebb amikor valamit szeretnénk közölni a gyermekkel, ne felette álljunk, hanem szó szerint alacsonyodjunk le az ő szintjére. Ez így csúnyán hangzik, de gyakorlatban bizonyítottan jobban működik. Ha gyermek tudomására szeretnénk hozni valamit, akkor guggoljunk le hozzá, hogy a fejünk egy magasságban legyen és ha lehet ne másszunk bele a gyermek magánszférájába. Merthogy az is van neki! (Ez kb. 40-50 cm.) Ha éppen nevelési célzattal megrovásban részesíti a szülő, fontos, hogy ne ráncigáljuk a gyermeket karjánál fogva. Ez a hozzáállás csak ront sokszor a szituáción. Sokszor látom a szülőket ilyen helyzetben a gyermekkel. Gondoljunk bele abba, ha a mi párunk is így reagálná le a dolgot velünk szemben, ha éppen nem tetszik neki az aznapi feltálalt vacsora. Egy kicsit elbagatelizált magyarázat, de a lényeg érthető. Nem felette akarunk ítélkezni, hanem vele szeretnénk beszélni.
Legyen résen!
A legjobb megelőzés a hibák elkerülésére és a következetes gondolkodás kialakítására az, ha felkészül az ember a várható eseményekre és bizonyos szinten nyomon követi csemetéje életét. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyermekének minden mozdulatát figyelnie kell, csak néhány alapvető dologgal kell tisztában lennie: hová megy, kikkel, meddig? Kik a közeli barátai? Ha a szülő közel áll a gyermekéhez, akkor még idejében észreveheti a figyelmeztető jeleket és be tud avatkozni, ha baj van.
Megértőnek is kell lenni!
Ha visszaemlékszik az ember a saját gyermekkorára, azonnal megértőbb tud lenni a saját gyerekével szemben is. Nem szabad rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélnünk a világot és elfeledkezni a saját ballépéseinkről. A lényeg, hogy sokat és őszintén kell beszélgetni a tinikkel, éreztetni kell velük, hogy minden esetben és bármilyen körülmények között számíthatnak a szüleikre, a szeretetükre, megértésükre és a védelmükre, azon túl, hogy megkapják a nekik járó fegyelmet vagy büntetést.
Ne legyünk nagyon kemények!
Egy szülőnek is kell tudni néha bocsánatot kérni a gyermekétől. Ezzel nem lesz kevesebb a szülő a gyermek szemében, sőt!
Ugye emlékszünk még azokra a mondatokra gyermekkorunkból, hogy:
"- Nem kellene valamit mondani?!
- Ugye tudod mit kell mondani ilyenkor?!" ( néha nem voltak a mi szüleink sem türelemmel, hogy kivárják mikor mondjuk mi magunktól azt, hogy: Bocsánat!) Az ő sértettségük fontosabb volt, minthogy megvárják a lelkiismeretünk munkáját. ) Ezek a nem őszinte, úgynevezett tanult viselkedési normák. A viselkedés helyes, de nem érzelmeken alapuló. A kettő között nagyon nagy a különbség.
Felelősségre kell nevelni a tiniket!
Az egyik fontos lépcső a helyes nevelés során, hogy a szülők fejlesztik a gyerekek döntéshozó- és ítélőképességüket. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy akármilyen döntést is hoznak, mindig számoljanak a következményekkel. Le kell ülni velük és beszélni a döntések hosszú távú hatásairól, következményeiről. Nem árt felkész...ülni arra is, hogy bármennyire lelkiismeretesen is készíti fel csemetéjét az életre, ennek ellenére el fog követni néhány hibát élete során, ilyenkor meg kell nekik mutatni, hogy hogyan tanulhatnak a hibáikból. A hibáinkból is lehet tanulni, sőt a személyiségfejlődésünknek is jót tesz, ha a hibáinkból tanulva pozitívan tudunk építkezni, fejlődni.
Általában az a tapasztalat, hogy az ember más hibájából nem tanul, csak azokból amiket saját maga átélt. Neha még abból sem. De tudatosíthatjuk magunkban, hogy a hibákat ne halmozzuk. Azt szokták mondani, ha egy ember ugyanazt a hibát többszörösen elköveti, akkor még nem kapott akkora pofont az élettől amiatt a hiba miatt, hogy leüljön és elgondolkodjon rajta.
Minden szülő szeretné megkímélni saját csemetéjét a kudarcoktól és a hibák halmozásától. Erre például nagyon jó, ha a családban legközelebb álló személy finoman ráutal. Nem abban a hangsúlyban, hogy azt érezze emiatt elitélik.
A jól működő kommunikáció lényege:
Sokszor és sok családban tapasztalom, hogy a kommunikáció működik, vagyis a mondanivalójukat elmondják a másiknak. De a kommunikáció lényege nem csak az, hogy a mondanivalónkat közöljük, hanem az is, hogy a vevő felé feldolgozott legyen az információ. Nem mellesleg abban a variációban amiben a közlő fél szeretné megértetni magát.
Ha jó emberismerők vagyunk és megtanulunk gondolkodni a másik logikájával, ami nem egyszerű dolog, de az ember képes rá. Akkor a saját stílusában tudjuk közölni a másikkal a mondanivalónkat. Ebben az esetben nagyobb esélyünk van rá, hogy az információ olyan formában jusson el a másikhoz amilyen formában mi szeretnénk közölni, az ő nyelvén, így érthetőbb számára. Ez nagyon fontos a gyermekekkel való komunikációnál is.
Próbáljuk ki, hogy legközelebb amikor valamit szeretnénk közölni a gyermekkel, ne felette álljunk, hanem szó szerint alacsonyodjunk le az ő szintjére. Ez így csúnyán hangzik, de gyakorlatban bizonyítottan jobban működik. Ha gyermek tudomására szeretnénk hozni valamit, akkor guggoljunk le hozzá, hogy a fejünk egy magasságban legyen és ha lehet ne másszunk bele a gyermek magánszférájába. Merthogy az is van neki! (Ez kb. 40-50 cm.) Ha éppen nevelési célzattal megrovásban részesíti a szülő, fontos, hogy ne ráncigáljuk a gyermeket karjánál fogva. Ez a hozzáállás csak ront sokszor a szituáción. Sokszor látom a szülőket ilyen helyzetben a gyermekkel. Gondoljunk bele abba, ha a mi párunk is így reagálná le a dolgot velünk szemben, ha éppen nem tetszik neki az aznapi feltálalt vacsora. Egy kicsit elbagatelizált magyarázat, de a lényeg érthető. Nem felette akarunk ítélkezni, hanem vele szeretnénk beszélni.
Legyen résen!
A legjobb megelőzés a hibák elkerülésére és a következetes gondolkodás kialakítására az, ha felkészül az ember a várható eseményekre és bizonyos szinten nyomon követi csemetéje életét. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyermekének minden mozdulatát figyelnie kell, csak néhány alapvető dologgal kell tisztában lennie: hová megy, kikkel, meddig? Kik a közeli barátai? Ha a szülő közel áll a gyermekéhez, akkor még idejében észreveheti a figyelmeztető jeleket és be tud avatkozni, ha baj van.
Megértőnek is kell lenni!
Ha visszaemlékszik az ember a saját gyermekkorára, azonnal megértőbb tud lenni a saját gyerekével szemben is. Nem szabad rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélnünk a világot és elfeledkezni a saját ballépéseinkről. A lényeg, hogy sokat és őszintén kell beszélgetni a tinikkel, éreztetni kell velük, hogy minden esetben és bármilyen körülmények között számíthatnak a szüleikre, a szeretetükre, megértésükre és a védelmükre, azon túl, hogy megkapják a nekik járó fegyelmet vagy büntetést.
Ne legyünk nagyon kemények!
Egy szülőnek is kell tudni néha bocsánatot kérni a gyermekétől. Ezzel nem lesz kevesebb a szülő a gyermek szemében, sőt!
Ugye emlékszünk még azokra a mondatokra gyermekkorunkból, hogy:
"- Nem kellene valamit mondani?!
- Ugye tudod mit kell mondani ilyenkor?!" ( néha nem voltak a mi szüleink sem türelemmel, hogy kivárják mikor mondjuk mi magunktól azt, hogy: Bocsánat!) Az ő sértettségük fontosabb volt, minthogy megvárják a lelkiismeretünk munkáját. ) Ezek a nem őszinte, úgynevezett tanult viselkedési normák. A viselkedés helyes, de nem érzelmeken alapuló. A kettő között nagyon nagy a különbség.